2020. már 14.

Cápák, teknősök, kaland és vitorlázás Guadeloupe körül

írta: norbonca

Legyen megint Karib-tenger!

Soha nem csomagoltam még ilyen gyorsan és ilyen keveset. Gyakorlatilag befértem a feladható bőröndbe. Kézipoggyászt kizárólag azért viszek, hogy legyen valami kezdő cuccom, ha esetleg a nagyobb táskám elveszik. Na jó. Vihetek 23+10 kilót, most tartok 22-nél, nézzük mi jöhet még jól. Bedobok egy nagyobb vízálló táskát, még egy powerbankot, és pár hasonló apróságot. Upsz, összesen 35kg?! Hmmmm, jó, akkor elölről....

Guadeloupe

Jártam már itt, és szerettem. Az elmúlt 4 évben alig változott valami. Ismerem a repteret, a kikötőt, a fontosabb utakat, a helyi szokásokat. Pár perc és otthon érzem magam. A szigetcsoport Franciaországhoz tartozik, az Európai Unió része, 1-es roaming-, és 3-as lehúzási zóna.

Az út sima volt. Hajnalban indultunk, rövid átszállási idő, tudtam aludni is, most pedig már késő délután van. Irány a szálloda, welcome drink, tengerpart. Európai árak vannak, de a szolgáltatás színvonala nem olyan itt, amiért megérné sokat egy szállodában időzni. No de nem is azért jöttünk.

1 teljes napunk van indulás előtt. Kicsit csatangolunk, sokat strandolunk, és elmegyünk egy rövid Jet-Ski túrára, mert éppen itt, a szálloda strandján lehet bérelni. Megbeszéljük, hogy másnap reggel visszajövünk, és lefoglaljuk a jövő heti 1 napos túrát.

Két hajónyi legénységgel indulunk holnap. Ezért este még átsétálok a másik szállodába üdvözölni a csak most érkezett csapatot, de csak Ali barátom van talpon, aki egyben a másik hajó kapitánya, a többiek azonnal kidőltek. Phffff, még szerencse, hogy legalább sört hoztam magammal. Rövid üdvözlés, beszélgetés, és menetrend egyeztetés után visszabaktatok a saját kis partunkra és beülök a bárba.

Másnap korán reggel kezdünk a szokásos alkudozással. Szeretnénk egy kisbuszt kb. 3 órára, vigyen el minket a kikötőbe a csomagokkal, azután pár emberrel bevásárolni, majd a vissza a kikötőbe. A recepciós teljesen fogalmatlan. Jó, akkor kérünk egy kisbuszt, a többit majd megbeszéljük a sofőrrel. Búcsúzóul még kiböki, hogy ma valami ünnep van, délben bezár minden bolt, már ugye az is, ami egyáltalán kinyitott. Köszi! Amíg megjön a busz, leugrunk a partra, remélve, hogy Jet-Ski -s barátunk tényleg megérkezett. Meg, de annyira készen van, hogy beszélni sem tud. Igazi karibi hangulat, reggel 9-kor. A befizetett előlegről azért kérünk papírt és nagyon reméljük, hogy emlékezni fog a foglalásra.

Ugyan a mi hajónk nem volt kint az elmúlt 2 napban, de nem sikerült felkészíteni. Mindig hozok valami kis hazai meglepetést a charter bázisnak, hogy jól induljon a barátkozás, de itt és most nem hat semmilyen bűbáj. Folyamatosan sétálok a móló és az iroda között, intézem a papírokat és próbálom finoman stresszelni az embereket, hogy mi már készen vagyunk és indulnánk ám, de teljesen immunisak mindenre, ami esetleg kizökkentheti őket a saját tempójukból. Dolgoznak. Tényleg. Megállás nélkül. Leszámítva persze a 2 órás ebédszünetet, amikor amúgy nem ebédelnek, hanem ülnek 50 méterre a mólótól és valóban nem csinálnak semmit. Ali szerint állhatatos és kitartó lustasággal bármilyen jó szándékot meg lehet ölni. Az adminisztrációt végző hölgy elmond valamilyen kötelező verset a bérlésről meg a kaucióról, de semmit nem tud a hajózásról, meg amúgy semmiről, ami az irodán kívül történik. A műszaki átadásért felelős srác legalább mosolyog és kedves. Ezt-azt látott már a hajón levő dolgokból, de nem tudja mindenről biztosan, hogy van-e, vagy ha van is, akkor mire való, esetleg, hogy tényleg működik-e.
Szóval amúgy dolgoznak, de valami olyan elképesztően lassan, hogy nyilvánvalóvá válik: itt nincs helye semmiféle kapkodásnak. Talán még ma elindulunk. Vagy nem. Az egészből szerencsére a többiek nem látnak semmit.

Elengedtem. Nyaralunk.

Amíg várunk, a két hajó legénysége hasznosan tölti az időt, sétálnak, kávéznak és ami a legfontosabb, barátkoznak. Elvégre majdnem 2 hetet együtt fogunk tölteni. Végül elkészül a takarítás, megvan a műszaki átadás (látszólag minden működik) és 4 óra magasságában el tudunk indulni mindkét hajóval egyszerre.

Amikor hajós utazást szervezünk van egy fontos dolog, amit érdemes fejben eldönteni: vitorlázni megyünk, vagy vitorlással megyünk nyaralni? Én nyilvánvalóan szeretek vitorlázni, az sem fáj, ha napokig nem állunk meg, de mindenki más, elsősorban nyaralni jön. Ezért úgy tervezem meg az útvonalat, hogy kibírható mennyiségű hajózás jusson egy napra és lehetőleg sima vízen közlekedjünk.

A Karib-tengernek ez a része viszonylag nyugodt, de azért az Atlanti-óceán felől jövő szél tud hullámokat kergetni. Kicsit ezért is jöttünk. Az volt a tervem, hogy a békésebb vizeken edződött kis csapatom egy picit belekóstol most a komolyabb vitorlázásba és ha bírják, legközelebb olyan helyeket mutatok nekik, ami miatt nagyon megéri megküzdeni a hullámokkal. Lelövöm a poént: egész héten tükörsima, kivasalt tengeren hajóztunk.

Nem megyünk sokat. Kevesebb, mint egy óra alatt elérjük a közeli Islet de Gosier szigetet, ahol kényelmesen szélárnyékban lehorgonyzunk. Alig csináltunk valamit, mégis elfáradt a csapat. Vacsora, naplemente, beszélgetés és alvás. Nem is baj. Hajnalban indulunk, mert az első napra tervezett Reserve Cousteau messze van.

Islet Pigeon - Reserve Cousteau

Megbeszéltük, hogy 7-kor indulunk, és még a felkelő napot nézve a kávémat kortyolgatom magányosan, amikor látom, hogy a másik hajón felkapcsolódnak a lámpák és komoly nyüzsgéssel készülnek az indulásra. Lehörpintem hát a maradékot, műszereket kapcsolok, motort indítok és húzom a horgonyt, na nehogy már rám kelljen várni. :)

Eseménytelenül telik az utazás, csak mi vagyunk, a tenger, a napsütés, és a meredek partfalat megtörő homokos strandok látványa. A tervezett időben érkezünk meg. A védett öbölben, közel a parthoz horgonyzunk. Mire megérkezünk, éppen elkészül az ebéd. Rövid pihenő és már pattanunk is a csónakba, hogy megnézzük amiért jöttünk: a szomszédos Pigeon Island koralljait és közöttük a gazdag élővilágot. A sziget elég pici, a rövid séta, és egy kellemes sznorkelezés simán belefér mielőtt lemegy a nap.

Les Saints

Kényelmes kávézással indítjuk a napot. Kortyolgatás közben lazán elfoglalunk az Islet Pigeon mellett 2 bóját és így indulás előtt megejtünk még egy kis sznorkelezést. Csinálok pár elég jó képet, és már mehetünk is. Kellemes szél fúj, vitorlák fel. Kicsit eltávolodunk a parttól. Ebben az időszakban vonulnak a hosszúszárnyú bálnák észak-déli irányban, ha szerencsénk van láthatjuk is őket. A bálnafigyelő szolgálat kb. 30 perc után elveszíti a lelkesedését, de nekem amúgy sincs más dolgom, így ez is belefér. Ugyan bálnákkal nem találkoztunk, de egy remek vitorlázás végén, a leálló szélben érjük el a Les Saints szigetcsoportot.

Apró közjáték

Hajót vezetni és közben dronet reptetni nem is olyan egyszerű. Autopilot bekapcsol, drone a flybridge hátsó felén összeszerelve indulásra kész. Ellenőrzöm a beállításokat és éppen elindítom a propellereket, amikor egy hullám megbillenti a hajót, az egy pillanatra eltűnik a drone alól, ami úgy dönt, hogy mostantól repül, tehát lebegve tartja a pozíciót, miközben a hajó halad folyamatosan. Beleakad a nagyvitorla kötélzetébe és lezuhan. Szerencsére valamennyire megfogta a kötélzet, így a hajón maradt és csak a propellereket kell cserélni. Könnyű szívroham, kis bütykölés és máris mehet az újabb próba.

Szabad bója már nincs, horgonyzunk hát az öbölben. Itt van pár egészen jó étterem a parton, de vacsi előtt felmennék a Fort Napoleonba. Még egy srácnak van ereje felsétálni velem, a többiek inkább felfedezik a helyi butikokat. A lemenő nap fényeiben úszó kis öblöt nézni a hegy tetejéről, felejthetetlen látvány. Mire leérünk a többiek már foglaltak asztalt, és egy kis kocsmában beszélgetnek. Itt érem be őket az utolsó kör rendelésénél.

Éppen leülök, amikor feltűnik a szomszéd asztalnál ülő pár, akik nyilvánvalóan fülelnek, gyakran odasandítanak és összesúgnak. A hölgy végül nem bírja tovább és megkérdezi, hogy milyen nyelven beszélünk, mert ez neki nagyon ismerős, de csak nem jön rá. Ohhhóó, hát peersze! 2001 -ben jártak nálunk, amikor Svájcból indulva kis vitorlásukkal végighajóztak a Dunán. öööö daunauros ... hmmhmm? Dunaújváros? AZ! Arra emlékeznek. De jó volt! Lementek egészen a Fekete-tengerig, aztán a Török partok mentén a Vörös-tengerig és vissza Svájcba. Aztán amikor kicsivel később újra nekivágtak, akkor Adria, Földközi-tenger, Kanári-szigetek, Karib-tenger, Panama csatorna, földkerülés, és most megint Karib-tenger. De most már maradnak, elég volt a nagy utakból. A kis piros vitorlás, amivel utaznak, rengeteget tudna mesélni.

Marie-Galante

Reggel nem kapkodunk. Kényelmes reggeli után indulunk tovább a közeli Marie-Galante -ra. Gyors ebéd, majd a parton szerzünk egy buszt a másnapi sziget túránkhoz. A nap hátralevő részét az észak-nyugati öböl pálmafás, fehér homokos strandján töltjük. Csak naplementekor állunk vissza Saint Louis védett öblébe.
Reggel a busz pontosan érkezik. Cél a sziget közepén levő híres Habitation Bellevue rumlepárló üzem. Egyszerre múzeum és a legmodernebb technológiával dolgozó gyár. Itt lehet kóstolni és vásárolni is. Ha valahol lehet jófajta rumot venni, akkor ez az a hely. Én egy szerény 4 literes csomagot dobok a buszba. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan jut majd haza, de ezen most nem aggódom. Visszafelé még teszünk egy kisebb kitérőt, megnézve pár nevezetességet és megállunk feltölteni a hajó kimerülőben levő készleteit.

Petit Terre

Terv szerint, ebéd után indulunk. A sziget takarásából kiérve azonnal friss szelet kapunk, nem is kérdés, hogy vitorlázunk végig. Út közben delfinek csapódnak mellénk útitársnak, és rövid játék után tovább is állnak. Petit Terre egy csodálatos hely. Északról egy kisebb-, délről egy nagyobb sziget határolja az Atlanti óceán felől zárt korallzátonyt. Közéjük pedig trükkös bejutni, egy viszonylag szűk sávban, csalóka tájékozódási pontok között, sekély, és veszélyesen hullámzó terepen kell navigálni. Ha nem ideálisak az időjárási viszonyok, akkor nem lehet bemenni, vagy esetleg másnap reggel nem lehet kijönni. Nem izgulunk, az előrejelzés szerint még napokig kedvező irányból fúj a szél. Jártam már erre, de azért figyelni kell és gyorsan reagálni. A pilot book szerint GPS nélkül, tájolóval kell navigálni. Beállok hát az induló pozícióba, Ali felzárkózik mögém és nekivágunk. A nemzeti park weboldalán előre kellett bóját foglalni, amit mi előrelátóan 2 éjszakára meg is tettünk. Nincs tömeg, itt nem is lehet. A hajó körül óriás teknősök, ráják és meglehetősen nagy halak úszkálnak. Azonban picit beljebb a korall-zátonyon hihetetlen, hogy milyen gazdag élővilág van. Óriás languszta, és megszámlálhatatlan mennyiségű hal. Pálmafák, homokos tengerpart, madarak, iguanák, óceán. Nem hiányzik semmi.

Másnap délután egy nagyobb kört tervezek menni a korall-zátonyon. Citrom cápát szeretnék látni. Ketten vágunk neki, már a hajótól úszunk, – árral szemben – út közben óriás teknősök és ráják szórakoztatnak. A zátonyhoz érve még teszünk pár kört, de a srác szól, hogy elfáradt és még vissza is kell úszni, a nap pedig lassan lemenőben. Jelzem, hogy OK, én még maradok egy kicsit. Alighogy eltűnik a srác egy dajkacápát látok békésen aludni a fenéken. Zseniális! Előveszem a gépet, fénykép. Közelebb úsznék, felnézek és egy olyan valami jön szembe, amire a legkevésbé sem számítottam. Egy közel 3 méteres szirticápa. Szerencsémre nem érdeklem és néhány méterre előttem inkább másfelé veszi az irányt. Azért még pont le tudom fényképezni, ahogyan eltűnik egy korall mögött. Eszembe is jut, hogy rohadtul messzire vagyok a parttól, talán ideje lenne elindulni kifelé. Folyamatosan próbálok figyelni, hátha felbukkan újra, vagy esetleg nincs egyedül, de nem látom többet. Azért egy jó képet mégiscsak kellett volna csinálnom. Igyekszem jelezni a többieknek, hogy itt úszkál egy cápa, de a lemenő nap éppen szembe süt és nem látom a partot. Ali bejön a dinghivel, kicsit még próbáljuk keresni egy közös fotó erejéig, de úgy tűnik nem akar barátkozni.

Ma este a parton piknikezünk. Grill, tábortűz, rum és cápás kaland mesélés a program.

Saint Anne

Reggel egyáltalán nem sietünk, nem is megyünk sokat és nehéz is itt hagyni ezt a mini paradicsomot. Ismét Guadeloupe, most Saint Anne a cél. Végig kényelmesen vitorlázva jövünk és egyszerre érkezünk meg. A védett, sekély kis öböl ideális horgonyzóhely. A part közel, nyüzsgő tengerparti élet vár ránk bárokkal és éttermekkel. Ez az utolsó éjszakánk a hajón, sokáig beszélgetünk a parton, majd később a hajón is. Másnap már csak vissza kell érnünk a kikötőbe és leadni a hajót.

Ahogy kikötünk, egy ismerős csapat éppen kihajózni készül. Nem jártak még erre, és látszik rajtuk az izgalommal telített várakozás. Ennél jobb sora nem is lehetne a megmaradt készleteknek. 2 katamaránról, 19 fő után megmaradt ételt és italt próbálunk átlogisztikázni hozzájuk egy akkora hajóra, ami kisebb, mint az egyik katamarán fele. Van időnk kényelmesen beszélgetni velük, amíg a kapitány ismerkedik a karibi ügyintézés viszontagságaival. Dávid beszámolóját a túrájukról itt olvashatjátok.

Elröppent ez az 1 hét vitorlázás, de a nyaralásnak még azért nincs vége.

La Soufrière, Pointe des Châteaux

A parti programok közül hármat szavazott meg a csapat teljesítésre. A korábban már említett 1 napos Jet-Ski túrát, a laza sétát a sziget Atlanti-óceán felőli végén, és a vulkán + vízesés túrát.
Átsuhanni a város közepén, a mangrove erdőn és aztán a nyílt tengeren csapatni egy lakatlan szigetig bivalyerős Jet-Ski -vel elég jó móka. Aki ilyenre vállalkozik, indulás előtt mindenképpen tegyen egy próbát. A csapatban túrázáshoz tartani kell a tempót a többiekkel. Ezért bírni kell a sebességet, a hullámokon ugrálást, és az ugratások utáni erősebb ütéseket. Az edzettebb srácok is elfáradtak a végére, de annak aki nem a nyaralós, lefojtott jetekkel akar a part mentén körözni, hanem arra akarja használni, amire ezek igazán építve lettek, kihagyhatatlan élmény.

A laza séta Pointe des Châteaux -nál napsütéses, kicsit szeles időben az igazi. A homokos tengerparttal tűzdelt, hatalmas sziklákon megtörő hullámokat órákig lehet bámulni. Bátrabbak vállalkozhatnak arra is, hogy a közeli repülőtérről motoros sárkánnyal, vagy kisrepülővel tesznek egy kőrt. Majd ha már meguntuk a végtelen óceán látványát és a hullámok morajlását, visszafele érdemes megállni és kipróbálni a helyi street foodot, akár többször is.

La Soufrière a legjobb program mind közül. Egy működő vulkánra felmászni, majd utána a vízesésben fürdeni kihagyhatatlan. Lehet a 2 programot egymás után, de külön-külön is teljesíteni. Azért egy minimális edzettség nem árt a vulkánhoz. Kb. 1,5 óra alatt 700 méter felfele, majd vissza. Kicsit kell sziklákon kapaszkodni és nem ritkán nedves, párás, csúszós és szeles. De megéri. A helyi idegenvezetők megcsinálják mezítláb, és 5-6 éves gyerekekkel is találkoztam a hegyen. Nálunk mindenki úgy döntött, hogy elég lesz a vízesés, így egyedül vágtam neki a hegynek. A köszönések intenzitásából lehet tudni hol jár a másik az úton. Az elején vidámabb, mosolygós köszöntések a vége felé már kevésbé lelkesek. Mintegy 13000 lépés és vagy 100 bonjour után, a tervezett időben értem vissza a parkolóba. Hibátlan levezetése egy 2 hetes nyaralásnak. Ha van még kedvetek, Ali beszámolóját is elolvashatjátok testvér blogunkon.