Az elmúlt években relatív sok időt töltöttem vízen, hol csak barátokkal, hol a gyerekekkel, hol a feleségemmel ketten, de valahogy "A családi nyaralás" nem jött össze. Nem várhattunk ezzel tovább, idén lecsaptunk az első kínálkozó last minutes lehetőségre, rögtön a szünidő nulladik napjától.

A hajónk egy 2016 -os Lagoon 450F. Ha a hajós nyaralás, és nem az élményvitorlázás a cél, akkor a katamarán a legjobb választás. Kényelmes, biztonságos, gyakorlatilag egy úszó apartman. A Lagoon 450 méretben talán túlzásnak tűnhet a családi nyaraláshoz, de egyrészt ez most kihagyhatatlan áron volt elérhető, másrészt lényegesen könnyebb egyedül kezelni, mint a kisebb testvéreit. Minden van rajta, amitől egy ekkora hajó "egykezes" tud lenni, a mooringos kikötésen kívül a többit meg tudod oldani a flybridge -ről. 3 felnőttnek és 6 gyereknek ez a hajó kitűnő választás.

Már rutinosan vásárolunk, tudjuk mi fog kelleni 1 hétre, a jelszó, hogy "nem viszünk haza ételt". Alapvetően romantikus nyaralást tervezünk, sok hangulatos öböl, kevés város. Nem gondoltuk túl, az egyetlen kimondott cél, hogy Lastovo -t érintsük. Az előrejelzés szombatra közepes - erős Borát mondott, így nem kapkodtunk az indulással. Kényelmesen bepakoltunk és vasárnap reggel a már leálló Borával indultunk Vis szigete felé. A néha még 28-30KN körüli befújásokkal és közepes hullámzással kísért első nap után, – valamint mert az előrejelzés éjszakára újabb erősödést mondott, – egy város közelségét választottam.

Szóval Vis megvolt nemrég, így inkább Komiža felé vettük az irányt. A kikötő maga kicsi, meg egyébként is nyüzsgős, bóján állunk meg. Komiža hangulatos, nyugodt kisváros, szép öböllel, klasszikus utcákkal, átlagos éttermekkel, stranddal, templommal, fagyizókkal, igazából mindennel, ami egy csendes nyaralós estéhez kellhet.

Komiža -ról könnyű célpont a közvetlenül mellette levő Biševo sziget nevezetessége, a Kék Barlang. A kizárólag víz felől megközelíthető barlangot a helyi halászok fedezték fel, víz feletti bejáratot már mesterségesen csináltak. A látványosság abból áll, hogy a kicsivel a víz alatt levő természetes bejáraton keresztül beszűrődő fény kékre festi a belső falakat. Pár éve még igazán jó móka volt, közvetlenül mellette lehetett horgonyozni és saját csónakkal bemenni. Azután megjelentek a nemzeti park emberei és eleinte javasolták az idegenvezetést, majd mostanra már kötelezővé vált. A szomszéd öbölben tettek ki bójákat és oda terelnek mindenkit. Innen gyűjtik be a turistákat, és tömött sorokban körbeviszik őket. Pénzért persze, de ez szinte mellékes. Igazából teljesen elvesztette a varázsát, kihagyható program. Mi is kihagyjuk.

Innen már kényelmesen elérhető célpont lett Lastovo. Ez a sziget korábban kizárólag haditengerészeti bázis volt, a helyi civilek is talán csak 30 éve látogathatják. Azóta viszont nemzeti park és igazi kis ékszerdoboz lett, amit folyamatosan szépítgetnek. A sziget nyugati végében levő Pasadur -t néztem ki, ami remek választásnak bizonyult. A szállodánál levő néhány hajós pici kikötő, közvetlenül a strand mellett, nem okozott csalódást. Persze megállhattunk volna horgonyon a nagy öbölből nyíló kisebbekben is, mondjuk a volt haditengerészeti bázis mellett, ahol az egykori tengeralattjáró dock elég menő látványosság. A kikötő mellett levő kis étterem, a hatalmas kemencéjével könnyen becsalogatott minket. A kedvesség és a profi kiszolgálás itt is adott, a friss halak most is elnyerték az értő közönség tetszését, de én mégis inkább a vanília fagyis palacsintát választottam. Semmiképpen se hagyjátok ki, ha arra jártok! :)
Másnap reggel egy, a Lastovo keleti végében levő kis szigetek közötti zátonyon horgonyoztunk le. Tökéletes hely a gyerekeknek (is) ugrálásra, snorkelezésre, valamint a felnőtteknek romantikus sétákra a parti köveken.

Ebéd után vettük célba Mljet -et, ahová néhány órás kellemes, félszeles vitorlázás után meg is érkeztünk. A Pomenával szemben levő kis sziget mellett dobtunk horgonyt. A mellettünk álló hajóról hamarosan egy kis gumicsónak jelent meg egy párral és egy kisgyerekkel. Az egyébként osztrák társaság egyedüli magyar származású hölgy tagja megörült a hajónkról átszűrődő gyerekzsivajnak, mi pedig a hirtelen jött vendégségnek. Természetesen volt behűtve sör. Mi más lehetne az első közös téma, mint a tenger. A kapcsolatuk úgy kezdődött, hogy kivettek 1 év fizetés nélküli szabadságot és elmentek ketten hajózni, Törökországtól Venezuelláig. Úgy találták, hogy ha ennyi ideig ilyen jól kijöttek összezárva egy pici hajóban, akkor ez a dolog működni fog és láthatóan nem tévedtek. Remek dolog látni, hogy vannak akik megvalósítják az álmaikat.
Az estét egy rövid sétával és fagyival töltöttük a parton. Az egymás mellett sorakozó éttermeknek különleges hangulatuk van, és legközelebb biztosan ki is próbáljuk valamelyiket, de mára hajós vacsorát terveztünk.

Reggel bringákat béreltünk és elmentünk a helyi nemzeti park részét képező belső tavakat körbetekerni. Hibátlan infrastruktúra épült a tó köré utakkal, strandokkal, éttermekkel. A kb. 15km -es távot hamar letudtuk, így ebéd után útra is keltünk, immár visszafelé.

A cél Korčula és megint horgony vagy bója. Korčula -n már voltam pár éve, igazán helyes kis város, de most nincs kedvem hozzá. Azért benézünk az előtte levő kis öbölbe, hátha elcsábulunk, de zsúfolásig telt horgonyzó hajókkal, úgyhogy ugyanazzal a lendülettel amivel bementünk, ki is jövünk. Kicsit korábban, a közelben levő szigetcsoport legnagyobb tagja (Badija) mellett láttunk egy pici öblöt 2-3 hajóval, az első ránézésre szimpatikus volt, így megnézzük közelebbről. A megérzésünk helyesnek bizonyult. A kolostor előtt lehorgonyozva a srácok azonnal kiszúrják a parton legelésző szarvasokat, a csapat perceken belül menetkész. Nekem sem kell kétszer mondani, a gyerekekkel azonnal a parton termünk, és az olajfák, ciprusok és fenyők között sétálva bele is botlunk a szarvasokba, akik fel-le bóklászva, időnként érdeklődve közelebb jönnek. Az útikönyvek szerint ez a sziget érdektelen, nincs itt semmi. És valóban. A kolostoron, a szigeten körben kiépített kb 5km -es úton, a szarvasokon és a csodaszép erdőn kívül nincs itt semmi. Szerencsére. Nekünk pont így tetszik. Ha valamiért nem szeretnél reggel "szigetkört" futni, (amiért amúgy már önmagában is érdemes lenne ideköltözni), akkor érdemes minél hamarabb elindulni. Nekünk ez csak 10 óra körül sikerült, a csapat fele a futást/sétát választotta.

Utolsó éjszakára a gyerekek városnézést szavaztak meg, így Hvart lőttem be célnak. Útközben megállunk Zaraće -n a Mohito Bar -ban. Pazar panoráma, zseniális házi limonádé, varázslatos környezet, kedves kiszolgálás, strand, elfogadható árak. Enni ne itt akarjatok, mert lassúak és vannak ennél sokkal jobb helyek, de egy italra mindenképpen érdemes megállni, ha úgy értek ide, akkor naplemente nézésre is hibátlan.

Hvar nem tartozik a kedvenceim közé. A város nagyon szép, de zajos, zsúfolt és drága. Mindegy, a gyerekek élvezték a fagyizást, az esti bulira vásárlást, a sétát, szóval megérte horgonyon aludni az öböl bejáratánál, a nyilvánvaló hullámzás és bulizaj ellenére is.

Utolsó reggel kényelmesen indulunk, és strandolás a terv. Aki már unja Palmižana -t, annak nem kell messzire mennie. Akár már két öböllel arrébb is tökéletes nyugalmat, és strandolási lehetőséget talál. Az egész napos ugrálás, pancsolás és napozás után, csak késő délután indultunk vissza Kastela felé.

Nem terveztünk semmi különlegeset, csak 1 hét csendes, pihenős nyaralást hajóval, szép helyeken. A terv kivitelezése hibátlanul sikerült. Nem hagytunk ki semmit, és egyetlen percet sem töltöttünk itt hiába.