2 hét az Andamán-tengeren 2.
2. rész
Ott tartottunk, hogy séta és masszírozás. Megvolt. Éjszakai thai street food, régi és új barátok, ágyban alvás, rendes zuhany. Az első hetet 3-4 órás alvásokkal toltam végig, de nem ma javítok az átlagon.
Valahol azt olvastam nemrég, hogy vitorlással világot kerülni nem más, mint folyamatos hajójavítás egzotikus helyeken. Egyáltalán nem kell ehhez világot kerülni.
A kikötőben már várnak minket, leadjuk az útleveleket, leltárt csinálunk a hajón és mehetünk bevásárolni. Hatan leszünk, rutinos utazós és hajózós csapattal. Úgy döntünk, hogy csak kezdőkészletet veszünk, a többit út közben megoldjuk. Itt csak délelőtt 11 -től adnak el alkoholt a boltban, így várnunk kell a legfontosabb védőitalok beszerzésére. Mire visszaérünk a kikötőbe, a hajó gyönyörűen kitakarítva, ágyneműk kicserélve. A hajót tényleg alaposan átnézték, a hibás alkatrészt kicserélték, a lazy jack egyik rögzítése meglazult, szintén cserélve, a műszereket újra beállították, feltöltötték jéggel az óriás hűtőládánkat és már csak az útlevelekre várunk.
Délután 3 körül lökjük el a partot az egyre erősödő szélben. Végig szembeszélben haladunk, de kényelmesen, sötétedés előtt érjük el a szomszédos Ko Yao Yai délnyugati partján levő védett öblöt. A célunk csak annyi volt, hogy másnap valamivel kevesebbet kelljen menni az első tervezett célig. Itt is van persze thai masszázs, sör, meg a megszokottnál gyengébb minőségű thai vacsora. Gyorsan visszaugrunk a hajóra és inkább itt beszélgetünk rápihenve a várhatóan erősebb következő napra.
Reggel mindenki korán ébred, gyors reggeli és már indulnánk is, azonban a tegnap javított motor nem indul egyáltalán. Gyors hibakeresés után megtalálom a problémát az önindítónál. Javítva, mehetünk tényleg. A sziget takarásából kiérve telibe kapjuk a mostanra már 25 csomó feletti széllel jövő 2-3 méteres hullámokat. Alig több, mint fél óra ugrálás után az egyik nagyobb hullámon a dinghi egyik karabinere megadja magát és kisebb robajjal zuhan a vízre. "Szerencsére" rögzítve volt több helyen, így esélye sem volt, hogy elhagyjuk, de azért okozott egy pici ijedtséget a hölgyek között. Gyorsan kiváltom egy kötéllel az eltört karabinert, újra felhúzom és rögzítem. Mehetünk tovább, de úgy döntök, hogy nem kínzom tovább a csapatot és az első napi célt kihagyva rögtön Phi Phi felé vesszük az irányt. Így is ugrálunk, de a sebességet csökkentve már közel sem olyan kellemetlen. A tervezettnél hamarabb érkezünk, ezért vállalva a tömegjelenetet, a méltán híres Maya Bay -ben kezdünk. Még így rengeteg turistával is varázslatosak a hatalmas sziklák, és az extra finom fehér homokos part. Mire visszaérünk Phi Phi északnyugati védett öblébe már nincs szabad bója, kénytelenek vagyunk horgonyozni. Masszázs, vacsi, séta, tűzdobálás, tánc, tömeg. Nincs baja, ez is Thaiföld, de mi nem ezért vagyunk itt. A hajón pihenjük ki a mai napot. Persze beállítom a kézi GPS -en a horgonycsúszás riasztást, aminek hála, kb. fél óránként van lehetőségem körülnézni.
Koh Rok hozza a formáját. Korallzátony, halak, puha homok, naplemente. Többfelé válunk, ketten visszamennek a hajóra, mi pedig éppen lekéssük az orrunk előtt bezáró éttermet. A parton sötétedésig sétálva úgy tűnt, hogy semmi nem ronthatja el a tökéletes romantikát, amikor a gyomrom halk, kacagásnak tűnő morajlással jelzi, hogy ideje befejezni. Jó, akkor nem várunk, a helyi rangerek pedig vállalják, hogy visszavisznek minket a hajóra. Közben remek időzítéssel a hajós különítmény értünk indult, azonban az erős hullámokban sikerül a dinghit ellökni mielőtt a motor beindulna, így sodródnak egyre messzebb a hajótól. Éppen ekkor érkezünk. Legénység megmentve, ma sem fekszünk le kaland nélkül. A dinghi motort majd holnap megjavítom.
Nem rohanunk. Kényelmes reggeli után indulunk, ma egy előre tervezett találkozónk van a szárazföldön, így egyenesen arra vesszük az irányt. Az út felénél merül fel kérdésként a vacsora terve, éppen akkor, amikor meglátok a közelben egy halászhajót, amint a hálóját húzza fel. Kormány fordít és hamarosan már a dokkolásra készülünk. A még mindig 25 csomós szélben és 2-3 méteres hullámokban, az összekapaszkodás igényel egy kis extra koncentrációt a legénység részéről is, de pár perc múlva a srácok már ugranak át és kézzel-lábbal mutogatják miért jöttünk. Persze nem igényel túl sok magyarázatot, a spontán bevásárlás pedig igen sikeres. Egy komplett vödörnyi halat, rákot, tintahalat kapunk, sem pénzt, sem mást nem fogadnak el. Éppen időben végeznek, a 2 hajót egyre nehezebb együtt tartani, így már indulunk is. Szerintem simán megérdemeljük a 10 pontot a bemutatott gyakorlatra. Mindenki hibátlanul és pontosan tette a dolgát.
Sajnos a mostani szélben és hullámokban a megbeszélt találkozónkra nem találnak fuvart a parton levő barátaink, dinghivel pedig messze van nekünk. Gyors újratervezés, az új cél Koh Muk délnyugati öble. A térképen jól néz ki, nagy baj nem lehet. :) Az első adag rák közben megsül, és el is fogy mire odaérünk. Nincs mára más dolgunk, mint – egy gyors dinghimotor javítás után – a parton sorakozó bárokban ücsörögve koktélt szürcsölgetni. Estére még belefér egy kis thai vacsi is a partmenti szikla tetején levő étteremben.
Reggel ketten kelünk korán. A jég-, és italkészletünk erősen fogyóban van, ezért megejtjük a hétre tervezett egyetlen bevásárlást. A szigeten taxit szerzünk és elrobogunk a kb 10 percre levő boltba. Gyümölcs, üdítő, jég feltöltve. Ma egy komolyabb távot kell letudnunk, így gyorsan útra kelünk. A cél, a korábban kalózok börtönéül szolgáló Ko Tarutao szigetének észak-nyugati vége, a szigetről elnevezett nemzeti park központja. Az egyre gyengülő hátszélben elég jót vitorlázunk, ebédre pedig még bőven van a tegnapi halból. Terv szerint, késő délután érkezünk, a turisták már elmentek, csak mi vagyunk itt vitorlással. Amíg a többiek készülődnek, én előre megyek felderíteni a terepet és még pont elkapom az utolsó long-tail boatos embert, aki elvisz minket, fel a mangrovén keresztül, a híres krokodil barlanghoz. A Thaiföldön utolsónak itt megtalálható sósvizi krokodilok éppen kihalni mentek, de a denevérek és a cseppkövek még elég jól tartják magukat a 200 méter hosszú barlangban.
Ma rövid út lesz, a szomszédos Ko Chuku a cél. A szél alább hagyott, a tenger nyugodt, az utolsó Thaiföldön töltött napra készülünk. Korán érünk a célhoz, bőven van idő snorkelezni, napozni, lustálkodni, készülni az estére. Még mindig van lejegelve halunk. Fát gyűjtünk, tüzet rakunk, és kivételesen még egy hajó horgonyoz mellettünk, így társaságunk is lesz éjszakára. A parton találkozunk, természetesen meghívjuk őket a tűzhöz. A srác Németországból jött és egy multit képvisel Szingapúrban, míg a hölgy, – amikor éppen nem itt vitorlázik – Americas Cup -ot közvetít otthon a tévében. Ahogy besötétedik, megérkezik két long-tail boat és pár halász csatlakozik hozzánk. Ők hoznak friss halat, mi természetesen sörrel kínáljuk őket. A hajójukról pedig idehallatszik az ének. A tévében már tutira elkapcsolnám a giccses jelenetet, de itt és most elfér.
Hibátlan 2 hét volt, varázslatos tájakon jártunk és végtelenül kedves emberekkel találkoztunk. Egészen biztosan jövünk még.
