Amikor tavaly azt mondtam, hogy legközelebb 2 hétre megyünk, komolyan gondoltam. Így most jön nettó 2 hét az Andamán-tengeren Lankgawiból Phuketre és vissza. Arra gondoltam írok pár sort az előkészületekről is. Ha csak a kék tengerről és a fehér homokról szóló rész érdekel, akkor a következő bekezdést ugord át nyugodtan.

Utazást szervezni mindig izgalmas kihívás. Kitalálni hova menjünk, információkat gyűjteni, útvonalat tervezni, hajót választani, útitársakat toborozni. Egyben óriási szívás, kitalálni hova menjünk (ami mindenkit érdekel), információkat gyűjteni (nem csak arról, hogy mit nézzünk meg, de milyen nehézségek, veszélyek vannak), útvonalat tervezni (mindenki megtalálja benne ami érdekli, romantika, buli, kaland), útitársakat toborozni. Barátoknak utazást szervezni ugyanez, csak a komplikáció 2x annyi. Azért mégis megéri dolgozni vele, mert a végére mindig összeáll, és a sok munka, egyeztetés és nyűglődés meghozza a gyümölcsét.
A csapat megvan, jöhet a készülődés. Csatlakozott most olyan is, aki még nem volt vitorlázni és természetesen felmerült a kérdés, hogy mit kell hozni. "Fürdőruhát", vágtam rá kapásból, de azért mégsem ilyen egyszerű ez. Íme az én kis csomagolólistám. Természetesen a legénység általában fordított arányban csomagolja a tech cuccokat és a ruhákat.

Ha pedig nem akartok ennyi felesleges cuccot hozni, akkor 2 fürdőruha, sapka, 3 váltás póló, rövidnadrág, 1db. vízálló fényképező és a snorkel szett is megteszi

Az Emirates nem véletlenül a világ legjobb légitársasága. Az ülések kényelmesebbek, az ételek ehetőbbek, és még economyn is tudom tölteni a laptopomat és a telefonomat. Azért aludni itt sem lehet. Dóri barátom, aki az utazós világ szerencsésebb oldalára született, közben képeket küldözget a business classról lelkesítésképpen. Az átszállásokkal együtt közel 24 órás út megviseli a csapatot. A repülőtér közelében foglalt szálloda szerencsés választás, a reptéri taxi teljesen elfogadható áron visz át, de itt használható az Uber is, ami kb. féláron, gyorsan és jól működik. Pénzt váltani érdemes már a reptéren, de nem egységes az árfolyam, körül kell nézni.

A hajó már készen vár minket, így reggel korán a kikötőben kezdünk. A Royal Langkawi Yacht Club nem ígér túl sok izgalmat, de amíg megejtjük a hivatalos elintéznivalókat és a vásárlást, addig a krokodilos pizzával el lehet ütni az időt. Szerintem csirke íze van, de a maláj pincér nem érti viccet. Sem a borravalót. Itt nem szokás adni.

A bevásárláshoz komplett listát adtam, megtervezve, hogy hány este fogunk a hajón vacsorázni és kiszámolva, hogy az adott létszámra ehhez miből mennyire lesz szükség. Természetesen nem kell a listához szó szerint ragaszkodni, de elég jó itiner, hogy a mennyiségeket be lehessen lőni. Az üzlet 5 perc gyalog, visszafelé elhoz egy taxi a csomagokkal. A hajóhoz jár egy óriási hűtőláda, amit az étteremben fullra töltetünk jéggel. Jégből sosem elég.

Mehetünk. Bepakolás, beköltözés, indulás. Reggel 8-ra értünk a kikötőbe és délután 2-kor sikerült elrúgni a partot, Nem volt rohanás, de így is nyertünk egy fél napot. Itt reggel és este f7 között van világos, éjszaka a zátonyok, és a kivilágítatlan halászbárkák miatt veszélyes és ezért tilos is hajózni. Első estére a Langkawi észak-keleti végében levő Kilim Geoforest Park folyótorkolatában állunk meg. A menet közben ránk zúduló felhőszakadás nem tudja elrontani az izgalommal teli várakozást a nulladik napon. A torkolat egyik mellékágában néhány úszóműre telepített étterem és haltenyészet van. Lehet horgonyozni a torkolatban, de az éttermek előtt bójára is lehet állni. A vacsorához te választhatod ki a halat, alkohol nincs, az ár még európai szemmel is meglehetősen húzós. Reggel egy folyón álló hajón ébredni a dzsungelben, eléggé jó kezdés. A napfelkeltekor, reggeli reményében, a halfarmhoz látogató 3 méteres kobra látványa feledhetetlen arckifejezést fest az este még önfeledten folyóba ugráló srácok arcára.

Barátaim kérésére még tegnap lefoglaltam egy jetski túrát a mangrove erdőben. Az indulási pontot long-tail boat –al érjük el. A 3,5 órás jetski túra a nyílt tengeren és a folyón, sas etetéssel, majom kolónia látogatással mindenkit feldobott. Ami a turistáknak remek szórakozás, az az itt élőknek egy indokolatlanul gyors és hangos környezetszennyezés. Megértem őket. Dél körül indulunk útnak Thaiföld felé. A cél Ko Chuku. Szél nincs, motorozunk végig.

Ko Chuku dél-nyugati öblében 1 db. piros bója van. Nekünk ez pont elég. A fehér homokos pici lakatlan szigeten van a szerelmesek kapuja, de a romantikus estéhez ez csak a díszlet. Anti barátommal meglátunk egy közeli halászbárkát és venni próbálunk tőlük frissen fogott halat 9 főre. Pénzt nem akarnak elfogadni, de a sörnek, amivel készültünk, örülnek. (Mindig legyen nálatok dobósör!) Ezzel az első 2 napi vacsora átlag árát már elég jóra hozzuk ki. :) A frissen szerzett halat a parton megsütjük, a rögtönzött vacsorát behűtött pezsgő egészíti ki. A szomszédos sziget mögött lebukó nap méltó befejezése a születésnapi programnak. Boldog szülinapot Réka! Még elég sokáig beszélgetünk a parton a csillagokat nézve.

Estére megjön a szokásos frissítő szél, ami esetenként rövid, de intenzív záport is hoz. Helyi halászok horgonyoznak le mellénk éjszakára klasszikus longtail-boat -okkal és folyamatos, de nem zavaró jövés-menést produkálnak. Társaságuk kiválóan egészíti ki a romantikus estét.

Egy lakatlan sziget mellett álló hajón ébredni, és a felkelő napot nézni megunhatatlan élmény. A függőágyamban heverészve szürcsölgetem a reggeli kávémat. Még van legalább 2 órám, amíg mindenki magához tér. Kevés, ennél értékesebben eltöltött időt tudok elképzelni.

Erre a napra rövid utat terveztünk. A mintegy 2 órára levő Ko Lipe egy közepes méretű sziget kis várossal, ahol azonban van minden. Lehet pénzt váltani, helyi telefonkártyát venni az internethez, bevásárolni, masszíroztatni és persze ebédelni is. A többiek étteremre szavaznak én inkább a streetfoodot preferálom és a masszázst. Séta közben találkozom egy kedves fiatal magyar párral, akik 2 hétre jöttek tegnap és a tervük éppen a mai napig tartott. A hajós nyaralás ennél valamivel több tervezést igényel, most például, indulás előtt, kannákban vizet fogunk hordani a 2 nap alatt elhasznált édesvíz pótlására. Az éjszakai horgonyzó helyünk kb. 1 órára van innen, a Monkey Beach mellett. Kényelmesen, sötétedés után érünk oda, a hajón vacsorázunk és innen nézzük a parton rohangáló és visítozó majmokat. Reggel, indulás előtt még teszünk egy sétát a parton, a majmok csak biztonságos távolságból figyelik a betolakodókat. 

Következő úti célunk Ko Rok Nai. A fél napos utat kivasalt tengeren, ismét szél nélkül vagyunk kénytelenek megtenni, de olyan csapattal, akik életükben először hajóznak, nem bánom feltétlenül, hogy nem most kell a hullámzással is ismerkedniük. Ko Rok ismét egy tökéletes homokos parttal, étteremmel, ranger bázissal és egyéb földi jókkal felszerelt álomsziget. Ami miatt viszont mi jöttünk, az a korallzátony. Meglehetősen sok piros bója van. Szinte a korallok és a halak közé ugorhatunk fejest a hajóról. Az elképesztően gazdag élővilág jónéhány óra snorkelezésre kínál lehetőséget. Én láttam többek között barrakudát, bohóc-, doctor-, papagáj, és vitorláshalat, a többiek kígyót és medúzákat is. Úszkálás után irány a part. A helyi étterem csak f6-f8 között van nyitva. Pont van időnk nyitásig sétálni kicsit. A kijelölt túraútvonal, mely egyben a cunami menekülő út is, felvisz a domb tetejére, pazar panorámát kínálva az Andamán-tenger nyugati felére.

A kb. 1 órás út éppen a homokos parton átfutó naplementében ér véget. A sekély öböl, háttérben egy éppen vitorlát bontva távolodó 4 árbócos óriással, a mi kis hajónkkal és a tengerrel. Rengeteg fénykép is készül persze, de ezt a pillanatot biztosan nem fogják elfelejteni.

A vacsoraválaszték a szokásos egyszerű thai menü. Mindenki talál magának valót, a végén még 3x rendelünk a friss gyümölcstálból.

Az étteremből távozás után vettem észre, hogy nincs meg az órám. Gyorsan átfutott a fejemen az elmúlt 2 óra. Leültem az asztalhoz, letettem magam mellé, amikor felálltam az asztaltól, biztosan megnéztem rendesen, nem maradt ott semmi. Tehát amíg ettünk, addig az asztalról tűnt el, erre pedig egyetlen lehetőség volt, amikor a pincér srác kihozta a vacsorát. Visszamentem hát az étterembe és úgy tűnik megfelelő határozottsággal tudtam jelezni, miszerint rossz ötlet ellopni az órámat, mert néhány percen belül előkerült a srác az órámmal együtt. Nem ért meg a dolog ennél több szót, megtartva arcomon a szigorúan kapitányos nézést, elégedetten elsétáltam. Igazából csak magamra voltam kicsit mérges, amiért figyelmetlen voltam.

Akármennyire is romantikus utat terveztünk, aki még nem járt Phi Phi -n, annak egyszer muszáj látnia. Az északnyugati oldal egyik kis öblében találunk szabad bóját. Ide már nem ér el a városi partyk hangja, csak a parton kiabáló majmok zajonganak. Útban kifelé meg is nézzük őket. Az egyik éppen megálló csónakból kilopják a szemetet és elkezdik dézsmálni a zsákmányt. A fiatal srácokból álló turista csapat megpróbálja visszaszerezni a kis zsákot, de a jól szervezett és agresszív majom maffia ellen nincs esélyük, hamar menekülőre fogják a dolgot.

Phi Phi egy igazi party sziget. Rengeteg ember jön-megy a szárazföldről érkező hajókkal, bárok és éttermek követik egymást a parton, mindenhol hangos zene, tánc és látványos showk szolgálják a szórakozni vágyókat. Thai masszázs-, és tetováló szalonok, utcai árusok, streetfood éttermek, thai-box kocsmák és bordélyházak között vezetnek a szűk utcák a dél-keleti öbölbe, ahol az iménti nyüzsgést felváltja a csendesebb, elegánsabb éttermek és turistacsapdák világa.

Ha már itt vagyunk, mégis inkább a tánc és a show érdekes. Itt tényleg minden van és elérhető, amire szüksége lehet az embernek az önfeledt szórakozáshoz. Hosszú volt a nap és reggel megyünk tovább, páran maradnak még táncolni, de a többség az alvásra szavaz.

Az éjszakai ugrálás után későn indulunk, és csak a szomszédos Nu Beachig jutunk, ahol kevés snorkellel és sok fehér homokos stranddal segítjük a regenerációt.  A hamarosan megérkező és mindent ellepő turista áradat menekülésre készteti kis csapatunkat, így célba vesszük következő táborhelyünket. Krabi lett volna az eredeti cél, de nyilvánvaló, hogy már nem érjük el világosban, ezért egy közelebbi kis szigetet nézek ki utolsó tengeren töltött éjszakánkhoz.

A rövid megállóhoz kinézett bója a korallzátonyhoz közel, de biztonságos távolságban van. Az ébredező 15-16 csomós észak-keleti szél nem okoz kihívást, egészen addig, amíg minden működik. Azonban bójára állás közben hiába próbálom megállítani a hajót, az egyik motor kihajtása nem működik hátrafelé. Hang alapján kapcsolt, de nem fékezi a hajót és a szél egyre sebesebben fúj rá a zátonyra. Nem sok idő van ilyenkor gondolkodni. Néhány próbálkozás után még mindig nem reagál, ezért a hátrafelé nem működő oldalon teljes erővel előre, a másikon hátramenetbe kapcsolok, a zátony előtt 1 méterrel sikerül egy U fordulóval elhozni a hajót. És még csak nem is új hajó.

A Tup Island körüli 100 méternél magasabb óriási sziklák védelmében és a szigeten levő resortok strandjai között ki lehet pihenni az elmúlt hetet és be lehet szívni még egy utolsót a friss tengeri szélből. Holnap már irány Phuket.

Az utolsó útra végre megerősödik a tegnap este már beköszönő szél és egész délelőtt tudunk vitorlázni, szerencsére a hullámok nem szemből jönnek, így a csapat sem szenvedi meg annyira. Kis fürdés után, időben érkezünk Phuketre, a folyamatosan erősödő szélben a csak félig működő egyik motorral már igényel egy kis gyakorlatot a kikötői navigálás, de végül simán megérkezünk.

A kikötői személyzet szuper jófej. Segítőkészek, kedvesek, sehol nem láttam még ennyire barátságos csapatot. Intézem az első csapat kiléptetését, a takarítást, jelzem a hibát, szóval a szokásos kapitányi teendőket.

Miután kikötöttünk az első dolgom a starboard oldali hiba jelzése volt. Fél órán belül ott volt egy szerelő, átbeszéltük, hogy hogyan és mikor jelentkezik a hiba, kipróbálta, szétszedte és a hibásnak vélt alkatrésszel elment a helyi Yanmar szervizbe. Én közben már kommunikáltam az érkező csapattal, intéztem a távozók dolgait, stb. Este 5 körül kiderült, hogy a takarítás mégsem lesz meg ma, ellenben az alkatrészt kicserélték, és a hibát kijavították. Elképesztő. Ilyet a horvátok nem tudnak. Ma szállodában alszom. Reggel 8-ra kell jönnünk a charter cég irodájába intézni a papírokat, könnyebb lesz az egészet onnan menedzselni. Egy kis séta és masszírozás is jár nekem.